Okleveles adatok településről csak a 15. század közepétől vannak, régészeti leletek azonban valószínűsítik, hogy Dombegyház az Árpád-korban is létezett már. A 16. század elején a környék egyik legjelentősebb egyházas helye, legnépesebb faluja volt. A sorozatos törökdúlások következtében időről időre elnéptelenedett, ám a kedvező talaj-és vízrajzi adottságok miatt háromszor is újratelepült.
1850-ben már csaknem 700 lakos élt itt, a közösség az uradalomtól 1270 hold földet haszonbérelt. A megélhetést döntő mértékben a mezőgazdaság biztosította. A 20. század elejéig a nagybirtokrendszer óriási túlsúlya jellemezte a helyi birtokviszonyokat. Az első birtokreform folytán 873 kat. holdat osztottak ki 581 földnélküli munkás között.
A XIX. század közepén a betelepítésekkel jelentősen megnőtt a falu katolikusainak létszáma, ezért is kellett önálló egyházközséget alapítani. A kis kápolna már szűknek bizonyult s így Bonnaz Sándor csanádi püspök a falu akkori földbirtokosával krivinai Lonovics József Csanád vármegye főispánjával karöltve 1885-re felépítette a ma is álló nagyobb befogadóképességű templomot, Szent István király tiszteletére. A templom az akkor divatos neogótikus stílusban épült meg, Németh József csanádi segédpüspök áldotta (benediktálta) meg.
A trianoni határ meghúzása gazdaságilag rendkívül visszavetette a falut, amely peremhelyzetbe került, és ennek káros hatásait mind a mai napig nem tudta ellensúlyozni. A demográfiai zuhanás némi fáziskéséssel jelentkezett: részben a második világháború, részben a század közepi társadalmi-gazdasági változások következtében.
http://www.dombegyhaz.hu/